Akkor most folytatom a keletkezéstörténetet.
Ki kell térni arra, hogy Fater azzal foglalkozik, hogy enni meg inni ad, sajnos főleg embereknek, de mondjuk én pont nem panaszkodhatok. Többnyire. Ez azért jó, mert van saját Klubom, nyáron pedig Kertem is. Ettől függetlenül engem nem rántott magába az éjszaka, igazán részeg is csak egyszer voltam, amúgy módjával iszom. A kávé más, régebben reggel első dolgom volt gyorsan körbeszaladni a helyen, mindenhol felhörpöltem egy lattét vagy espressot, de aztán többen jelezték, hogy ez a közvetlenség mégse tesz olyan jót az üzletmenetnek, Muter pedig a szemembe nézett és kedélyesen elvicsorogta, hogy szerinte nincs szükségem extra koffeinre. Úgyhogy ennyiben maradtunk, én tisztelem a szülői óhajt.
Amúgy életem legfontosabb találkozása is a Klubhoz köthető, mert itt ismertem meg Kázmért, aki ugyanolyan kis pöcsös (és akkor még herés) volt mint én, úgyhogy marha jól megértettük egymást, ez azóta is tart. Van egy csomó haverom egyébként: a Piri, aki azonnal belehugyozott a fekvőkéjébe, mikor meglátott, elég tűzrőlpattant kis nő, meg a Bozót, akivel volt köztünk valami lelki közösség a meg nem értett hiperaktivitás jegyében, de sajna ő azóta dezertált nyugatra. Aztán ott a Bubszi, akinél döbbenetes bizonyosságot nyer az állítás, miszerint olyan a gazda mint a kutya, eltekintve attól, hogy a Bálint bácsi nem akar kényszeresen közösülni velem. Aztán vannak még csomóan, akikkel gyakran bandázunk. És persze ott a Stüncz, de ő egy külön fejezet, mert vele együtt élek. Mindenesetre Kázmér a legeslegjobb barátom mindenki közül. Kázmér szőkésbarna, magas srác, alkatra kosárlabdázóbb nálam, a lelkivilága pedig szerintem egy százéves teknőséhez áll legközelebb. Szeret bíbelődni, na. Kázmér pont ugyanakkora korcs, mint én, de kábé egy éve valami random járókelő könnyáztatta arccal kopogtatta meg Zsármi néni (Kázmér Muter no.1 - neki két anyukája ÉS egy apukája van, ez is előfordul errefelé) vállát, hogy "ez csak nem egy csehszlovák farkaskutya?". Szóval akkor kiderült, hogy Kázmér felmenőit a csehszlovák kémelhárítás találta ki, aztán gyorsan az is kiderült, hogy a kísérletet hivatalosan bukásnak minősítették. Esküszöm, fenn van a wikipedián. De ő ezt állati jól kezeli, szerintem, Muter szerint sztoikus nyugalom van a tekintetében, ami nemtom, hogy micsoda pontosan, de elég ógörögnek hangzik, ami mégiscsak egy bölcsebb korszak, mint ez a csehszlovák cirkusz.
Engem meglátva amúgy mindenki az csiripeli, hogy "ez csak nem egy német vizsla?", de van a Rudi haverom, akit úgy vettek, hogy TÉNYLEG német vizsla legyen, úgyhogy tudom a különbségeket. Kicsit zavarba ejtő, mert nem szoktam magamról beszélni, de most akkor leírom, hogy nézek ki: tök barna vagyok mindenhol (az orrom és a körmöm is), Muter szerint hideg csokoládébarna, és mivel Fater szerint erős, lábszagú fülbűz leng körül, tulajdonképpen lehetnék boroscímke is, de nem vagyok. Nemtom, fogjátok-e érteni, de én szerintem tudom a helyén kezelni, hogy nagyon vonzó vagyok. Nem másokért csinálom (jó, azért a Nóra néha eszembe jut), például nem gyúrni járok, simán a mindennapoktól lettem ennyire deltás. Az is, hogy ennyire baszott nagyok a füleim, okozhatna komplexust, de én inkább leszarom, mert fontosabb dolgokra kell pazarolni az időt az életben. Muter aggódott az elején, hogy Stüncz bimbódzó nőiességét majd széttiporja, hogy mindenki nekem csücsörög a parkban, de aztán egyrészt most már érte is odavan a fél világ, másrészt a Stüncziről hamar bebizonyosodott, hogy nem földi életforma, valószínűleg egy másik bolygón építették meg, aztán beleszuszakolták pont egy kutya testébe, mielőtt leküldték. Azt nem tudom, mennyire elégedettek vele abban a dimenzióban, de a következő posztomban már tényleg részletesen mesélek róla, mert meg fog sértődni és kettéharapja az arcomat.