Még a múlt héten egyszer Fater mondta, hogy tele van az agya csúnya szavakkal, amiket úgy lehet kipurgálni szerinte, ha megnézünk egy filmet, amiben lövöldöznek, verekednek, kardoznak és közösülnek, lehetőleg nagyon régen, debil ruhákban. Nem látok összefüggést, úgyhogy érdeklődve vártam a hatást, de sajnos valami technikai gebasz ellehetetlenítette ezt a dolgot, úgyhogy Muter nyert, aki addig is sunyin nyomatta, hogy ő inkább aranyos filmet akar nézni. Aranyosat.
Úgyhogy akkor megnéztünk egy filmet, ami konkrétan az Irmáról szólt, csak ott szemüveges volt és két lábon járt. Az történt, hogy a Stünczikének volt egy nagy családja, mindenki súlyosan terhelt, az egyik wannabe-öngyilkos, a másik halálosan szerencsétlen, volt egy tesója is, aki annyiban hasonlított rám, hogy nem volt hajlandó megszólalni, viszont sütött róla, hogy értelmes. Szóval mindenki szét volt esve, de ez a Stüncz-hasonmás ennek ellenére nagyon vidám volt, mert készült egy szépségversenyre (mondom, tiszta Irma) a nagypapájával, aki közben mindenféle fehér porokat szuszakolt fel az orrába (ezt mondjuk nehezen tudnám feltételezni bármelyik Nagyfaterről). A szépségverseny viszont baromi messze volt, ezért mindannyian beszálltak egy extra méretű Blokkosatóba. Ez a gépjármű nagyon hamar elkezdett szétesni; olyan jó lenne legalább egy fiktív valakit megismerni, akinek normális kocsija van. De nem. Mire odaértek a szépségversenyre, nagyon sok kaland történt, de nem olyan kardozós-baszós jellegű, ezért kicsit aggódtam Faterért, de hangosan röhögött ő is. Bár azt vártam, hogy a csúnya szavak majd valahogy csak kipotyognak a fejéből; talán elfelejtette őket. Aztán persze a végén azért mindenki vidám lett, így van ezekkel a filmekkel, nem hagyják a nézőt küszködni utólag.
Ezt a filmet egy hölgy és egy úr együtt rendezte, akik a valóságban házaspár IS. Tehát olyanok, mint az Irma meg én, mert mindig mindent együtt csinálnak, bár ezt a megállapítást a brúnós eset óta Muter megtorpedózta. Azzal vigasztalt, hogy még mindig lehetünk egy alternatív Cohen Brothers, de arról meg nemtom, mi. Muter szerint akkor még műveletlen vagyok. Én bezzeg nem vizsgáztattam őt le soha az emberszar és a kutyaszar közti zamatbéli különbségekről.
Viszont tegnap este megnéztük ennek a kedves házaspárnak a második filmjét, mert annyira megtetszett nekik az egész filmezés-dolog, hogy ilyenjük is van.
Az a címe, hogy Ruby Sparks, aki egy kitalált hölgy egy Nagy Írói Agyvelő által. Esküszöm. Van egy kicsit nyomi fiú, aki a látszat ellenére nagyon tehetséges, mert régen írt egy könyvet. De nincs neki csaja, viszont van kutyája, úgyhogy nem pontosan értettem, mi a baj. Viszont a fiú annyira el volt kenődve, hogy inkább kitalálta magának teljesen valóságosra ezt a hölgyet, akit aztán mindig lehetett tovább írni. Bevallom őszintén, én sokkal jobban kihasználtam volna ezt a lehetőséget, hogy mondjuk a Stünczi azt csinálja, amit begépelek most. Így működött a film: "És akkor Stünczike visszagyűrte hatalmas fülcimpáit a hallójáratába." és már történt is. De tudom, tudom, ez a fiú itt elplöttyedt a szerelemtől. Mindig ez van. Egy kicsit beszartam, hogy mi van akkor, ha Muter is csak kitalálta a Fatert, de aztán eszembe jutott, hogy ez az egész projekt olyan kiszámíthatatlanul van futtatva, hogy ennyire a Muter nem lehet kreatív.
Ez a Rubis azért jópofa film volt, de azt el kell mondanom, hogy a kutyát, Scotty-t megdöbbentően kevésszer vitték ki pisilni, pedig nem láttam osonóajtót se a kert felé. Ejnye-bejnye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése