Az is eszembe jutott, hogy hopplacsek! A közösségi létnek valami olyan magas fokán ácsorgok, hogy az nekem szinte fel sem tűnik. Például azért is, mert az életem tekintélyes részét szórakozóhelyeken terpeszkedve töltöm; ezt szinte jellemhiba lenne nem észrevenni. Mondhatnám, hogy ami másoknak kikapcsolódás, az nekem munka, de ez legalábbis sarkítás lenne, mivel most (most aztán pláne) tél van, a Klubban pedig nem lehet slagozni. Ha valakinek nem lenne tiszta, ez a leosztás: a Klub mindig nyitva van, de itt főleg hidegben van értelme lenni, mert olyankor jól jön a plafon. Nyáron van Kert, ami azért kert, mert nincs benne plafon. Ott nagyon fontos beosztásom van, mert slagozás nélkül estére a Góbi sivatag kezdene keringeni a levegőben, akkor pedig a botorkáló lányok elesnek és megfulladnak, a csinos fiúknak meg teleragad a vakszos haja porral és megfulladnak. Ezért napközben többször szólok a Poszi bácsinak, a Babó bácsinak vagy Faternak (esetleg Muternak), hogy slagozás! és akkor kinyitják a csapot, én pedig gondoskodom róla, hogy mindenhova kerüljön víz.
De most a Kert még zárva tart, úgyhogy elemezném a Klubot.
Én főleg azt tudom megmondani, hogy a Dalma néniék milyen dolgokat visznek körbe, így tudom lemérni a nagyívű változásokat, amik a Fater agyában elhelyezkedő naprendszert nagyjából teljesen kitöltik. Régen volt a kávés időszak, erről már írtam, akkor kicsit túltöltöttem magam koffeinnel, de már leszoktam. Volt táp is, humusz és humusz. Szerintem ezek ketten akkor folyamatosan humuszt ettek, talán csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem változtak mászkáló csicseriborsóvá. Aztán tavaly meghívták a Máté bácsit, akinek alig van szőr a fején, ő pedig hozott magával egy csomó sütőt és hűtőt, úgyhogy azóta a humusz teljesen kisebbségbe szorult. Jöttek a Pali bácsiék, ők használják a sütőket és hűtőket, aztán a régieknél sokkal nagyobb tányérokra pakolják a rengeteg ennivalót. Én nem is értem, vajon mit kell tenni azért, hogy valaki következő életében Pali bácsinak születhessen? Próbálok jól viselkedni, de ez totál elérhetetlen célnak tűnik, szerintem a Pali bácsi se vizslából reinkarnálódott rögtön Pali bácsivá.
Azóta rengeteg ember jár ide zabálni, billegnek a kerti székeken a billegő kerti asztaloknál és esznek, esznek, esznek. Ahhoz képest, hogy nekem önkéntelenül elindul a nyálelválasztásom bármilyen érdemi kajaszagra, szerintem elég magas szintre tornáztam magam jógában, úgyhogy most már be tudom fogni az orromat a lábammal, lemegyek alfába és elviselem a történéseket.
Amióta egyébként megy az evés, azóta már nincs az, hogy hajnali négykor lejövünk megnézni, hogy a Dávid bácsiék ugrálnak a pult mellett vagy rajta, bár lehet, hogy ennek az az oka, hogy már nem a Klub fölött lakunk, hanem Budán, és a Dávid bácsiék azóta is ugrálnak, csak most az ételmaradékokon. Talán utána kellene ennek járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése